Úgy jártak a szülők, hogy a Miki kedden kimászott a kiságyból (rácsos, magas). Először úgy, hogy ledolgozta magáról a baba-hálózsákot, és ott játszott már vígan, egy szál bodyban mire a tesóm felért hozzá :D. Kár, hogy nem láttam. Tényleg!
Előzményként említendő, hogy mostanában már ott kellett olvasgatni (vagy nézegetni vagy akármi, csak ott lenni csendben ) egy 10 percet a szobájában a délutáni alvás kezdetekor, mert különben dalolászik meg beszélget alvás helyett.
Aztán este is bepróbálkozott :D, egyszer csak hallottuk a babatelefonban, hogy hopp meg hupp és zörgés :), ekkor már hálózsákostul mászott ki. ( Hogy a frászba lehet kimászni onnan hálózsákban??? ) Anyukája elmagyarázta neki, hogy alvásidő van, nem mászunk ki, bent maradunk az ágyikóban, lecsukjuk a szemünket és alszunk, és a Miki szót fogadott.
Aztán persze reggel megint kimászott :) miközben mondogatta a Mama! So-ko-lá-tejcííí! kezdetűt.
Délután meg lerakom aludni, túlesünk a puszikák során :), leolvasom a 10 percem, Miki alszasz, ablak mellé rakom az ülőkét, és elhagyom a terepet. Miki rendben alszik, amennyit kell. Ébredezik, felmegyünk hozzá. Miki bent ül az ágyban, egy rakás játék a szoba másik falánál álló, fonott játék-kosárból bent az ágyban, az ülőke, amin olvastam az ágya mellett (figyeld oda!;) Miki meg ül az ágyban és ártatlanul néz. Tekintetéből De anya, nem vagyok kint, bent vagyok az ágyban, igazán nem haragudhatsz rám. mondat olvasható tisztán, szépen.
Mondtam a tesómnak, hogy állítsák be egyik nap a kamerát az alvásidő vége felé, mert ezt egyszerűen látnunk kell, hogy csinálja :D.
Bámulatos.
Előzményként említendő, hogy mostanában már ott kellett olvasgatni (vagy nézegetni vagy akármi, csak ott lenni csendben ) egy 10 percet a szobájában a délutáni alvás kezdetekor, mert különben dalolászik meg beszélget alvás helyett.
Aztán este is bepróbálkozott :D, egyszer csak hallottuk a babatelefonban, hogy hopp meg hupp és zörgés :), ekkor már hálózsákostul mászott ki. ( Hogy a frászba lehet kimászni onnan hálózsákban??? ) Anyukája elmagyarázta neki, hogy alvásidő van, nem mászunk ki, bent maradunk az ágyikóban, lecsukjuk a szemünket és alszunk, és a Miki szót fogadott.
Aztán persze reggel megint kimászott :) miközben mondogatta a Mama! So-ko-lá-tejcííí! kezdetűt.
Délután meg lerakom aludni, túlesünk a puszikák során :), leolvasom a 10 percem, Miki alszasz, ablak mellé rakom az ülőkét, és elhagyom a terepet. Miki rendben alszik, amennyit kell. Ébredezik, felmegyünk hozzá. Miki bent ül az ágyban, egy rakás játék a szoba másik falánál álló, fonott játék-kosárból bent az ágyban, az ülőke, amin olvastam az ágya mellett (figyeld oda!;) Miki meg ül az ágyban és ártatlanul néz. Tekintetéből De anya, nem vagyok kint, bent vagyok az ágyban, igazán nem haragudhatsz rám. mondat olvasható tisztán, szépen.
Mondtam a tesómnak, hogy állítsák be egyik nap a kamerát az alvásidő vége felé, mert ezt egyszerűen látnunk kell, hogy csinálja :D.
Bámulatos.